Április 17-én Húsvéti Istentisztelet alkalmával 4 hittestvéremmel és 39 fogvatartottal közösen megtapasztalhattuk Jézus szeretetét.

Áldásos alkalom volt. Közösen dicsőíthettük Drága Mennyei Atyánkat, versszolgálatokkal, énekszolgálatokkal, illetve a Jézussal járás; olykor könnyű, olykor rögös nehéz útját, osztotta meg velünk Légrádi Jenő a Balassagyarmati börtönmisszió egyik úttörő testvére, aki számára az ÉLET a Krisztussal szerzett tapasztalatai által tudja leginkább bemutatni Jézus szeretetét. Jézussal szerzett tapasztalatait egy felfűzött gyöngysorba szedte minden egyes tapasztalat egy gyöngyszem Krisztussal; elmesélte megtérése, illetve betegsége, és gyógyulása történetét. Minden egyes gyöngyszem kialakulása vajúdással jár, de a Krisztussal járás, Krisztus szolgálata nem csupán a szavak hanem a cselekvés útján mutatkozik meg. Leginkább ez az áldozatos munka Jenő testvérem börtönmissziója Amellett, a betegápolás a másik része az életének amely embert próbáló alázatra nevelő munka. A hitnek nem csak az írott formáját ismeri, hanem nála a cselekvéssel jár, karöltve a kettő.   

A tapasztalatok után meghallgathattuk az Ünnepi Igei gondolatokat mely olykor kérlelő ugyanakkor elfogadó, befogadó, és döntésre felszólító mondatok hangzottak el Balázs Ervin testvérem tolmácsolása által aki egyszerű, érthető hétköznapi  nyelven szólta az  igét, és szórta az ige drága magvait, mindazon szomjazó lelkeknek akik ezen a nyelven értenek. Nem utolsó sorban köszönöm Ömböli Krisztián lelkész testvéremnek, hogy az ige szavait „kánaáni” nyelven is megnyitotta , mindazon szomjazó lelkek számára akik ezen a nyelven értenek.    

A Húsvét ünnep rendhagyó módon alkalmat nyit az ajándékozásra is.  Az ajándék a fogvatartottak számára Ellen G. White: Jézushoz vezető út című könyv került átadásra.

Számomra még mindig ezen alkalmak legmeghatóbb része az, amikor átélhetem, hogy a Mi Drága Jézusunk nem személyválogató. Nála nem számít bőrszín, származás, rang, nem számít vallás, nem számít a bűn, az ítélet súlya, nem számít milyen fajhoz tartozol.

Köszönetet mondok Jenő, Ervin, Krisztián, és Csaba testvéreimnekakik nagy szeretettel és odaadással jönnek és végzik ezt a szolgálatot.

Írta: NAL

Sérült gyermekeknél járt a pásztói közösség

Idén már második alkalommal volt lehetőségünk bekapcsolódni az egyház pásztói közösségével a Nógrád Megyei Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Gyermekotthon programjaiba. Az iskola diákjainak egy kis csapatával egy városi rendezvény során találkoztunk először még tavasszal, egy gyermekeknek szóló program alkalmával. A gyerekekhez ezek után többször is elmentünk meglátogatni őket, játszani velük. A látogatások kéthetente ismétlődtek és nagyon jó kapcsolat alakult ki nem csak a gyerekekkel, hanem az intézmény lelkes és önzetlen nevelőivel és pedagógusaival is.

Természetesen nagyon megörültünk, amikor az igazgatónő felkért minket, hogy az iskolai Juniális programjukban mi is vegyünk részt és az idei tanévet is közösen kezdjük. Mindkét közösségi napra az öröm, a nevetés és a játék volt jellemző.

A közös bemelegítés, a sorversenyek, a játékos feladatok nem csak a mozgás jótékony hatásai miatt voltak hasznosak, hanem nagyon jó alkalom volt ez arra, hogy a diákok, a nevelőik és mi is egy nagy csapat tagjainak érezzük magunkat. Az egyik nagy kedvenc a kötélhúzás volt, amikor a diákok a nevelők ellen versenyezhettek. Persze a versenyt a diákok nyerték meg.
A játékos feladatok között olyan is volt, ami a gyerekek önbizalmát erősítette, vagy éppen azt, hogy egymásnak tudjanak segíteni, vagy egymásért tudjanak szurkolni. Nagyon jó volt látni a gyerekek örömét egy-egy feladat teljesítése után. Hiszem, hogy ezeknek a gyerekeknek ezek a pozitív élmények különösen megerősítőek voltak.

Persze olyan feladatokkal is készültünk, ahol nem az ügyességükre vagy memóriájukra volt szükség, hanem át kellett gondolniuk, hogy miért voltak hálásak a héten, vagy egy papírvirágot kellett ültetniük azért a dologért, amiben fejlődni szeretnének.

A versenyek és játékok után jól esett egy kis üdítő és édesség, amivel meg tudtuk kínálni a gyerekeket. Persze ennek is hatalmas sikere volt, de meg is érdemelték a gyerekek ezt a kis jutalmat, mert végig nagyon szófogadóak, ügyesek és lelkesek voltak.

Mindkét alkalommal szembesültünk azzal a kihívással, hogy talán egy kicsit kevesen vagyunk 5-6 fővel egy egész iskolára, de mindkétszer megtapasztaltuk, hogy Isten gondviselése meg tudja sokasítani az erőnket és jelenlétünket.

Isten hatalmában bízva szervezzük és várjuk a következő közös programokat is!

Márti